Magyarország úgy bánik termőföldjeivel és természetes területeivel, mintha azok kimeríthetetlenek lennének – miközben a számok ennek épp az ellenkezőjét mutatják vallják a Klímatudomány 10 Üzenete az Élhető Jövőért Nyilatkozatot kiadó tudósok.

„Naponta körülbelül 11–13 focipályányi, azaz 4,5–10 hektár területet vonunk ki a természetes körforgásból” – mondta Jordán Ferenc rendszerökológus. Ez a tendencia nemcsak környezeti, hanem gazdasági és társadalmi kockázatokat is hordoz. A talaj nem megújuló erőforrás: amit ma lebetonozunk, azt akár évtizedekre elveszítjük.

Rekordméretű területvesztés – 1,4 millió hektár tűnt el

A probléma léptéke drámai. Magyarország mezőgazdasági területe 1990-ben még mintegy 6,4 millió hektár volt, 2024-re azonban körülbelül 5 millió hektárra csökkent. Ez azt jelenti, hogy közel 1,4 millió hektárnyi, azaz mintegy 22% mezőgazdasági területet vesztettünk el a rendszerváltás óta. Egy olyan nagyságrendű veszteséget, amely három nagyvárosnyi területnek felel meg. Csak 2024-ben több mint 16 ezer hektár termőföld került ki a művelésből.

Eközben a beépítés gyakran épp a legjobb minőségű földeket érinti: 2006 és 2012 között a kiváló termőtalajokon volt a legmagasabb a mesterséges felszínek terjeszkedése.

Túlépítés minden fronton: utak, plázák, lakóparkok

A területfelhasználás torzulásait jól mutatja, hogy Magyarországon az egy főre jutó kiskereskedelmi terület meghaladja az 1 négyzetmétert, miközben a belvárosi üzletek sorra zárnak be. A zöldmezős beruházások dominálnak, a barnamezős fejlesztések viszont ritkák.

„Ha mindent lebetonozunk, a városaink élhetetlenné válnak. A csapadék nem tud beszivárogni a földbe, a növények pedig nem tudják hűteni a környezetüket. Egy hőségtől lüktető, száraz kőrengeteg nem otthon, hanem egy holt pusztaság.” – mondta Köves Alexandra, ökológiai közgazdász.

Az úthálózat még beszédesebb: 2023-ban mintegy 219 ezer kilométer volt a teljes hossz, ami messze meghaladja a régiós országok értékeit. Egy magyar lakosra 22,81 méter út jut, míg egy osztrákra 13,85 méter, egy csehre 11,91 méter, egy szlovákra pedig mindössze 8,3 méter. „A hazai népsűrűség és a csökkenő lakosságszám nem indokolná új utak építését” – a tendencia mégis folytatódik.

Paradoxon: félmilliónál is több üres lakás

Miközben folyamatos az új építkezések hulláma, Magyarországon több mint 570 ezer lakóingatlan áll üresen, ami a teljes állomány közel 12,5%-a. Ez jelentős növekedés a 2001-es 9,2%-hoz képest. A meglévő épületek felújítása helyett újakat építeni nemcsak fenntarthatatlan, hanem kifejezetten környezetpusztító gyakorlat.

„Egy nyári forróságban a betonnal burkolt felületek, akár 30 fokkal is jobban felmelegedhetnek, a többi felületnél. Ez az anyag elnyeli a hőt, és még éjszaka is visszasugározza. Így az éghajlatváltozás miatt egyre gyakoribb hőhullámokban a betonozott környezet tovább fokozza a hőterhelést, és növeli a hűtési energiaigényünket, ami növeli a villanyszámlánkat és a kibocsátásainkat is.Tehát mikor újabb utakat, parkolókat vagy bevásárlóközpontokat burkolunk be, magunk alatt vágjuk a fát mert növeljük a kibocsátásainkat és a saját sérülékenységünket a klímaváltozással szemben és fejlődési lehetőségeket mulasztunk el.” – emelte ki Ürge-Vorsatz Diána, klímakutató.

A beton ára: vízhiány, hőhullámok, élőhelypusztulás

A talaj nemcsak termelési tényező, hanem kulcsfontosságú ökológiai rendszer. Egy hektár, 10 centiméter mélyen lazított szerves talaj akár 25 000 fürdőkádnyi vizet is képes befogadni. Amikor azonban ezt a felszínt leburkoljuk, a víz nem tud beszivárogni: villámárvizek és aszályok váltják egymást.

A következmények összetettek és egymást erősítik:

 „Biológusként és ökológusként pontosan látom, mekkora láncreakciót indít el ez az esztelen burkolás. Vegyük csak a vizet! A természetes talaj kulcsszerepet játszik a víz megtartásában.Képzeljék el: egy hektárnyi, mindössze 10 centiméter mélyen lazított, egészséges talaj akár25 000 fürdőkádnyi vizet is képes elraktározni, mint egy hatalmas szivacs.Amikor ezt a felszínt lebetonozzuk, a vízkörforgás megszakad. Heves esőzésekkor a csapadéknem tud beszivárogni, a felszínen marad, és pusztító villámárvizek formájában ömlik avárosainkra, túlterhelve a csatornákat.” – vallotta Zlinszky János, biológus.

A természetes élőhelyek feldarabolása miatt fajok tűnnek el, a városokban pedig a zöldfelületek hiánya fokozza a hőhullámok hatását. A lebetonozott talaj ráadásul szén-dioxidot sem képes megkötni, így romlik az ország klímamérlege.

„A föld nem újratermelhető” – sürgető fordulatra van szükség

A jelenlegi pálya egyértelműen fenntarthatatlan. A tudósok szerint a megoldás nem az építkezések leállítása, hanem az irányváltás: a meglévő épületállomány hasznosítása, a barnamezős fejlesztések előtérbe helyezése és a talajvédelem szigorítása.

A kérdés már nem az, hogy van-e probléma, hanem az, hogy milyen gyorsan sikerül reagálni rá. A jelenlegi trendek mellett ugyanis nemcsak termőföldet, hanem hosszú távon gazdasági stabilitást és életminőséget is veszít az ország.

Példák a legrosszabb túlbetonozásra

A Klímatudomány 10 Üzenete az Élhető Jövőért Nyilatkozatot mögött álló tudósok ezért figyelemfelkeltő kampányt indítottak 2026 júniusában, ahol azokat a túlbetonozott, természetkárosító helyeket keresték egy fotópályázat keretében, amelyek jól példázzák, milyen rossz irányba haladunk – és miért kellene ezen változtatni. A kampány megmozgatta a lakosságot; az ország minden részéről a Fertő-tótól Tiszafüredig érkeztek képek túlbetonozott, természetkárosító beruházásokról. A tudósokból, szakértőkből és fiatalokból álló szakmai zsűri pedig a beérkezett több, mint 120 képből választotta ki azokat, amelyek szerintük legjobban mutatják be, hogy milyen károkat okoz a túlzott mesterséges felszínborítottság. A képek bemutatják a túlzott beépítés, a lebetonozás és a zöldfelületek eltűnésének valóságát – legyen az egy parkolóvá alakított zöldterület, egy kihalt pláza környéke vagy egy indokolatlanul kiépített útszakasz.

Bővebben